„Az utolsó” című dupla TRIPLA !!! kötetes sci-fi antológia
„Az utolsó” című dupla TRIPLA !!! kötetes sci-fi antológia
Ez a kiadvány az Arte Tenebrarum Könyvkiadó 2020 novemberében indított novellapályázatának eredménye, „Az utolsó” című sci-fi antológia II/2-es kötete.
A pályázat „Az utolsó ember” című, díjnyertes novellájának ismertetője:
„3177. szeptember 2-án, a délelőtti órákban egy negyvenes éveiben járó,
rémült arcú, verejtékező férfi sietett be, erősen zihálva, az emberi
nagykövetség épületébe.” – Így kezdődik a történet. Az olvasóban
felmerülhet a kérdés, hogy vajon 3177-ben miért van szükség emberi
nagykövetségre? A válasz:
Azért, mert azokban az időkben a Földet már robotok uralják, és az emberek vannak kisebbségben. Olyannyira, hogy csupán néhány utolsó, élő példány létezik belőlük. A számukra létrehozott nagykövetség pedig – amit robotok vezetnek és üzemeltetnek – ennek a veszélyeztetett fajnak az érdekeit képviseli.
A másik felmerülő kérdés, hogy miért zihál a férfi rémülten, aki besiet az épületbe, ha egyszer ez az intézmény kimondottan védi az embereket? A válasz:
Mert a férfi teljesen egyedül maradt. Ő az utolsó ember a Földön. Az egykori teremtés koronája, a tápláléklánc csúcsa kisebbséggé korcsosult, mi több magányossá vált, különccé, kívülállóvá. Ez okozza az aggályát. Bemegy hát a nagykövetségre – az egyetlen olyan helyre, ahol biztos nem akarnának neki ártani –, hogy megkérdezze:
Mi lesz most vele? Így, hogy magára maradt, a humanoid androidok majd nagy becsben tartják őt, akár egy letűnt kor pótolhatatlan bölcsét, mondhatni istenét, hiszen egykor ők, az emberek teremtették a robotokat?
Vagy lehet, hogy egyszerűen csak adnak neki egy új, teljesen hétköznapi munkakört, ahol kamatoztathatja – a robotokéhoz képest kissé silány – emberi képességeit?
Vagy mi van, ha inkább kivégzik?! Mert az androidoknak semmi szükségük nincs rá, és úgy meg fognak tőle szabadulni, mint egy rozsdás, elavult műszaki berendezéstől? A robotoknak ugyanis nincs lelkük. Ha valamit már haszontalannak ítélnek, azt eldobják vagy megsemmisítik.
Az utolsó embernek tehát nem véletlenül van súlyos pánikrohama, amikor belép az androidok uralta világban egy általuk irányított épületbe. Fogalma sincs, hogyan döntenek majd a sorsáról.
A rettegő férfi választ kap a kérdéseire, ám olyanokat, amelyekre soha életében nem számított volna.
Azért, mert azokban az időkben a Földet már robotok uralják, és az emberek vannak kisebbségben. Olyannyira, hogy csupán néhány utolsó, élő példány létezik belőlük. A számukra létrehozott nagykövetség pedig – amit robotok vezetnek és üzemeltetnek – ennek a veszélyeztetett fajnak az érdekeit képviseli.
A másik felmerülő kérdés, hogy miért zihál a férfi rémülten, aki besiet az épületbe, ha egyszer ez az intézmény kimondottan védi az embereket? A válasz:
Mert a férfi teljesen egyedül maradt. Ő az utolsó ember a Földön. Az egykori teremtés koronája, a tápláléklánc csúcsa kisebbséggé korcsosult, mi több magányossá vált, különccé, kívülállóvá. Ez okozza az aggályát. Bemegy hát a nagykövetségre – az egyetlen olyan helyre, ahol biztos nem akarnának neki ártani –, hogy megkérdezze:
Mi lesz most vele? Így, hogy magára maradt, a humanoid androidok majd nagy becsben tartják őt, akár egy letűnt kor pótolhatatlan bölcsét, mondhatni istenét, hiszen egykor ők, az emberek teremtették a robotokat?
Vagy lehet, hogy egyszerűen csak adnak neki egy új, teljesen hétköznapi munkakört, ahol kamatoztathatja – a robotokéhoz képest kissé silány – emberi képességeit?
Vagy mi van, ha inkább kivégzik?! Mert az androidoknak semmi szükségük nincs rá, és úgy meg fognak tőle szabadulni, mint egy rozsdás, elavult műszaki berendezéstől? A robotoknak ugyanis nincs lelkük. Ha valamit már haszontalannak ítélnek, azt eldobják vagy megsemmisítik.
Az utolsó embernek tehát nem véletlenül van súlyos pánikrohama, amikor belép az androidok uralta világban egy általuk irányított épületbe. Fogalma sincs, hogyan döntenek majd a sorsáról.
A rettegő férfi választ kap a kérdéseire, ám olyanokat, amelyekre soha életében nem számított volna.
Megrendelés:
https://www.artetenebrarum.hu/termekek/antologiak
_________________
1. kötet tartalom:
01 Gabriel Wolf: Az utolsó ötlet
02 Bert Miller: A felemelkedés
03 Robert L. Reed: Túlcsordulási hiba
04 Anne Grant: Az utolsó boldog pillanat
05 Pólya Zoltán: Az Éjfél Szíve csillaghajó
06 Tia-Sziara Álmos Bogát: Az ürestér utolsó pilótája
07 Pál Csaba: Az utolsó lépés
08 Hartley Rhedd: Ajtók mögött
09 Cser Judit: A véres bolygó
10 Eliza Beth: Az utolsó döntés
11 Plószné Papp Mária: Az utolsó vírus
12 Szabó Elza: Az utolsó emlék
13 Kakas Dávid: Belső démonok
14 Szalontai Erika: Az utolsó pillanat
15 Kertész Nóra: Az utolsó renitens bolygó
16 Szilágyi Heléna: Alternatív gyógymód
Az első kötet megrendelhető itt:
https://www.artetenebrarum.hu/termek/az-utolso-1
________________
2. Kötet tartalom:
2. Kötet tartalom:
01 Dr. Szekszárdi Árpád: Az utolsó ember
02 Kalmár Lajos Gábor: Az utolsó menedék
03 Ian Pole: Az utolsó nap
04 Violet C. Landers: LX
05 Karen Atkin: Az utolsó beteg
06 Aurora Elain: Az utolsó erünnisz
07 Jenei András: Az utolsó mester
08 Andrew Greasy: Az utolsó ébredés
09 Bolyki Tamás: Az utolsó szökés
10 Sheila Simpson: Az utolsó csavar
11 Erváry Péter: Az utolsó ezermester
12 Markovics Anita: Az utolsó remény
13 Rozsomák László: Az utolsó ellenőr
14 Larianna: Földkerekségen
15 Koncz János: Az utolsó utazó
16 Vigh Róbert: Búcsú
A második kötet megrendelhető itt:
https://www.artetenebrarum.hu/termek/az-utolso-2